NEVESÍTETT KARAKTEREK


1. Gunnar Hortwulf, A Mogyoróföldek ura:

Gunnar egy Alagotól délre eső, Veriton harcos hagyományait hűen őrző kicsi faluból származik. A falu közössége mindig is rendkívül összetartó volt, mivel a földjei nehezen művelhetőek voltak. Gunnar a falubeli többi fiatalhoz hasonlóan megszállottja volt a háborúzásnak, és már egészen fiatal korától kezdve minden évben elzarándokolt az alagoi San-eth-nek szentelt templomba.

Amikor Carl Narom király megkezdte a 4 évig tartó, Alacot bekebelező hadjáratát, Gunnar várandós feleségét hátrahagyva, a falubéli pajzsfivéreivel együtt csatlakozott a veritoni sereghez. A harcok során több alkalommal is bizonyította rátermettségét, ám legbártabb tettét a yech'tai fősereggel történt összecsapáshoz kötik. Miután a bandériumot vezető nemes elesett a rájuk zúduló tűzviharban, Gunnar felülkerekedett a káoszon. Átvette az irányítást bajtársai felett, akik egy emberként követték őket a végső rohamban, így a veritoni gyalogság áttörte a yech'tai védvonalat, ezzel eldöntve a csata kimenetelét.

Carl Narom ekkor lovaggá ütötte, és földet adományozott neki a Siletris erdőségtől északra található Mogyoróföldeken. Gunnar a háborút követően nemesként tért vissza szülőfalujába családjáért, és először láthatta 3 éves pici lányát Eny-t. A boldog évek nem tartottak azomban sokáig, felesége két évvel később fiú magzatával együtt belehalt a szülésbe.

62-ben lánygyermekével együtt vett részt a Carl Narom király által szervezett emlékünnepségen, abban a reményben, hogy sikerül számára megfelelő férjet találnia. A király elleni merényletet követően a bosszú megszállottja lett, és a Yech'ta elleni háború vezéralakja.

Határozott célja, hogy válogatás nélkül minden varázshasználót kiírtson Alacon.


2. Első királyjelölt: Jerome Morgensternt

Mélyen tisztelt Hölgyek és Urak!

Had mutassam be Önöknek az Árnyszárny Lovagrend királyjelöltjét, Jerome lovagot a Morgenstern házból!

Jerome Morgenstern, ki nem csak az Árnyszárny lovagrend komtúrja, de házának vezetője is, már többször bizonyította rátermettségét és bátorságát ellenfeleivel szemben, könyörületességét és igazságosságát alattvalói felé, elkötelezettségét és hűségét Veriton irányába.

Kiváló készségei közt tartják számon nem csak a lovaglást és kardforgatást, de mestere a gyógyászatnak és a solymászatnak is. Veriton szerte híres Idomár iskolájáról mindenki hallott már. Háza Veriton alapításával egyidős, így jelentős történelmi és politikai ismeretet halmozott fel, ami javára válhat a királyságnak. A ház színeit viselő katonákat mindenhol jó szívvel fogadják.

Hisz a szabad vallásgyakorlásban, így minden istennek épített szentélyt, emelt oltárt.

Házának jelszavához, az Egyenes út a legrövidebb! -hez, minden téren tartja magát, egyenes úgy a politikában, mint a párviadalok során.

Kérem fogadják nyílt szívvel, Jerome Morgensternt!


3. Második királyjelölt: Ulrik von Viator

Ulrik von Viator Veritoni nemes család elsőszülöttjeként látta meg a napvilágot. A fiatal éveit a tanulás és a vívás elsajátítása mellett a könyvtárakban töltötte mitológiai történetek és héroszok sagáit olvasva. Húszas évei végén már képzett kardforgatóként, de még inkább diplomataként állt apja mellett és próbálta családját a trónra segíteni. Apját a sötét elfek lázadása során veszítette el melyet Ulrik politikai úton próbált kezelni, de meg kellett tanulnia apja élete árán, hogy nem minden konfliktus oldható meg a diplomácia segítségével. A lázadó csürhe leverését követően, amiben édesapját elvesztette, megmaradt seregei élén bevonult Z'anab'ramba, a sötét elfek városába és elfogta a hercegnőjüket, akit láncra vert és maga mellett tart, mint trófea és mint biztosíték, hogy a sötét elfek soha ne lázadozzanak a Viator ház ellen. A veritoni politikában Ulrik napjainkig igen aktívan törekszik, hogy elnyerje a királyi trónt. Ennek érdekében kémhálózatot hozott létre, és kész bármilyen szövetségre és alkura, ami őt és családját a trónra juttatja.


4. Harmadik Királyjelölt: Lithae de Fansait

Kevés embert tudnék megnevezni, aki alkalmasabb lenne a trónra, mint Lithae de Fansait. Családja már hosszú évszázadok óta vezeti Melaz öblében a kereskedelmet, és nincs karaván, ami ne járta volna útját legalább egyszer a család keze alatt. Üzletük már a legelső pillanattól kezdve virágzott, és a legenda úgy tartja, hogy minden egyes kristály Ferreo bányáiból megfordult már egy de Fansait kezében. És ha valaki, hát én egészen biztos vagyok benne, hogy ezt a vagyont jóra fordítanák, ha az ország szolgálatába állna Lithae.

Olyan sereget állíthatnánk, amely porig égethetné az utolsó mágusiskolát is. Véget vethetnénk ennek a borzalomnak, amely ősidők óta fertőzi csodás országunkat. Fejlődne a kereskedelem a tengeren, napok alatt eljuthatna az áru oda, ahová egy karavánnak hetek kellenének. Hatalmas hajókat építhetnénk, amik uralnák a vizeket! Megszüntethetnénk az éhezést, fejleszthetnénk az oktatást, templomokat emelhetnénk az isteneknek! Mégis mi állíthatná meg egy aranykor kezdetét Veritonban?

Én mondom, Lithae de Fansait által az ölünkbe hullana a jólét. Ráadásul Lithae egy értelmes, tanult nemes, aki meghallgatja mások véleményét. Egyenlőséget és igazságot hirdet, mind vallásban, mind a fajok között.

Én tudom, hogy kire szavazok!


5. Caragon hercege: Wolls Nogarak

Celio városában lakik és onnan irányít. Főként a Hatalom istenét tiszteli. Azt beszélik, hogy szoros a kapcsolata a Hatalom egyházával és, hogy részt vett a Mágus törvények kidolgozásában. Nyíltan kiáll a yech'thai varázslóiskolák teljes felszámolása mellett, de nem támogatja a varázslók kiirtását. Szerinte újra kéne szervezni egyet-egyet Caragonban és Veritonban állami és egyházi felügyelet mellett. Olyan embert keres a királyválasztáson, akivel gyümölcsöző kapcsolatot tudna kiépíteni.


6. Kocsmáros Fibo Eleres

Fibo Eleres vagyok, ifjú koromban elkövettem ezt-azt. Egy varázsló emiatt meg is átkozott. Nappal emberként, éjjel orkként éltem az életem hosszú évekig, ezért is jöttem az Oázisban lévő Istenek ligetébe, itt kerestem megoldást a bajomra, él itt rajtam kívül jó pár furcsa szerzet, nem lógtam ki a sorból. Folyton érkeznek zarándokok, rongyosok és gazdagok egyaránt, és ebben üzleti lehetőséget láttam. Fölépítettem egy fogadót, itt, az Oázisban, a Göthös Kecskét: menedék a koldusoknak, szállás az uraknak.


7. Varázsszer árus Lamil Darist

Lamil Darist igazhívő. Mindig is hitt abban, hogy a világunk alakja egy teknőhöz..., egy tálhoz hasonlatos. Persze ezt mindenki tudja, tanítják is az iskolákba, a papok is prédikálnak róla, de tudni nem ugyanaz, mint hinni benne. Darist hisz benne, hogy a horizonton túl a végtelen vízesés várja, hisz abban, hogy halála után szelleme felszáll a lelkek fellegébe, és onnan fog aláhullani újra, mikor elérkezik az idő; és hisz abban, hogy aki igazán különleges, az soha nem hull alá a fellegekből. Lamil Darist nem egy különleges ember, csak egy hétköznapi kereskedő, aki hisz abban, hogy a királyválasztáson csakis igazán különleges emberek indulnak, ahogy abban is hisz, hogy egyszer a saját szemével fogja látni egy halandó felemelkedését.


8. Főpapnő: Lady Chrysana

Főpapnő... Ennyi év után még mindig idegen a hangzása. Nem is csoda, hiszen ősei nyelvén nincs is megfelelője. Az emberek aggadták rá ezt a címet, és Chrysana sosem értette, miért ragaszkodnak hozzá annyira. Mintha a sok ezer különféle rang, amit kitaláltak maguknak, fontos lehetne. Eleve ott van ahogy a vezetőiket szólítják: "király", "herceg", "főtanácsos", aztán közben mégsem vezeti őket senki. Nem csoda, hogy az elmúlt korszakokban lényegében csak az öltözködésük változott...

Chrysana faun volt és mint ilyen, egyike a legelső fajoknak, melyek szabad akarattal rendelkeztek Alac földjén. Bár sosem voltak sokan, életútjuk még az elfekénél is hosszabbra nyúlt, így a világot is jelentősen másként látták, mint a sokkal rövidebb ideig élő "utódfajok". "Utódfaj"... lassan tényleg úgy fog gondolkozni, mint egy ember, bár ezt a szót egy törpétől hallotta először... Végtére is mindegy. A lényeg, hogy az ő népének sosem volt szüksége közvetítőkre ahhoz, hogy az Egyhez szóljanak. Egyszerűen csak hálásak voltak azért a sok csodáért, amit kaptak. Kezdetben azt hitte a fiatalabb fajok is így lesznek ezzel.

Aztán megépültek a templomok, az Egyre különféle neveket aggadtak és azt terjesztették, hogy az Egy egyes embereket előrébb helyez másoknál. Ők lettek a "papok". De valahogy ezen papok eltorzultak, a lelkük már nem volt képes befogadni minden szentséget, a kiválasztás ára az elkötelezettség volt. A mai napig szomorúsággal gondol azokra, akiket megismert, hogy kiválasztott patrónusuk irányelvein át nézve mennyire egyoldalúan kezelik a világot.

Majd megismerték Chrysanat. Először valami szörnynek hitték, mutáns hibridnek, aki meglopta az isteneket, hogy mindőjük áldását megszerezze... Akkor döntött úgy, hogy elzárkózik az emberek elől, fiatal kora óta kedvelt helyeinek egyikére. Nem telt el sok idő, a hegyek rajzolata alig változott, mikor az ember ismét rátalált. Új ruhájukkal új gondolkodás is járt, és hirtelen a "szörny"-ből, "szent" lett. Érdekes, hogy nem ismerték korábban beszélt saját nyelvüket, így Chrysana-nak újból el kellett sajátítania az emberi beszédet. Végül is, ez is mindegy, hisz oly sok nyelven beszélt már...

Ekkor kezdtek az emberek köré gyűlni, és figyelni a mondandójára az általuk Istenek Ligetének nevezett helyen. Szép nevet választottak, bár Chrysana sosem érezte itt magát semmivel sem isten közelibbnek, mint máshol. Hiába próbálta azonban tanítani a fajok papjait, azok továbbra is csak egy-egy irányvonalon tudtak haladni. Nem lehet mit tenni, ilyennek teremtették őket. Végül minden Isteni irányzatnak meglett a maga egyháza, a maga vezetőivel, ő pedig megkapta a Főpapi rangot. Ironikus, hogy ettől eltekintve sosem kérték ki a véleményét semmivel kapcsolatban...

Az elmúlt időszak mozgalmas volt a Liget történetében, előbb az a hatalmas természetellenes varázslat, ami még Chrysana figyelmét is felkeltette, most meg ez a parádé, hogy a népek egy közösségének új vezetőt válasszanak. Ha nem keresték volna meg személyesen, talán el sem jön...

De így legalább lesz mit mesélni, mikor új hegyek születnek...


9. Caragon főtanácsosa: Verasmus Sägil

A hírneves Sägil család ötödik fia. Mivel íly módon az öröklési rangsorban nem foglal el túl jelentős helyet, kezdetben senki sem jósolt neki túl nagy jövőt. Fivéreivel ellentétben nem jeleskedett sem a fegyverforgatásban ("Pedig az nemes emberhez méltó, fiam!"), sem a művészetekben ("Hát igaz szívű caragoni vagy te egyáltalán?"), és az istenek igéje sem vonzotta különösebben. Annál inkább a birtok igazgatása ("Azt hagyd csak az intézőre, fiam!"), és más méltatlan elfoglaltságok, mint például a mérnöki tudomány. Éles elméje úgy itta magába a tudást, mit a szivacs, és miután kiművelte magát a gazdasági ismeretekből és a hidak és ostromgépek tervezéséből, stratégiai és mindenfajta hadászati műveket kezdett tanulmányozni ("No végre, ez már majdnem nemeshez méltó elfoglaltság!"). Ismereteit külhonban is csiszolta, számos rangos iskolában, a stratégia, a politika, a gazdaság, és a filozófia mestereitől. Visszatérése után, rangos családja miatt, többször megfordult a hercegi udvarban, ahol sokan felfigyeltek különös tehetségeire és észjárására - a közelmúlt politikai viharaiban pedig hamar a herceg bizalmasa lett. ("Ejtenél egy-két jó szót a család érdekében a Hercegnél, Fiam?") Azt beszélik, úgy látja az embereket, a falvakat, városokat, mintha csak bábuk lennének egy nagy sakktáblán, és olyan szenvtelen közönnyel is játszik velük - megint mások viszont azt pletykálják, az érzelemmentes külső mögött mégis érzékeny lélek rejtőzik - és hogy a tanácsos ifjú korában csak az apja bosszantása végett titkolta költői tehetségét, manapság pedig, bár álnéven ugyan, de nem-is-olyan-csapnivaló versesköteteket publikál. De talán ez is csak szóbeszéd - hogy is maradna ideje effélékre a politika mellett?


10. Udvarmester: Morflor Amun

Morflor apjától örökölte posztját. Res Amun két király koronázását is levezette, majd udvarmesteri posztját a király jóváhagyásával fiának adta. Morflor sokat tanult apjától, de úgy érezte, sosem lesz annyira jó szónok. Most pedig újabb koronázás jön, de nem fog olyan simán zajlani, mint az előző kettő, mert most nincs örökös. Szeth am Bloom, az öt éve választott Nagykontúr joggal igényelhetné a trónt (ő lenne Veriton első elf királya) de ő nem kívánja megkoronáztatni magát, és ezt megválasztása előtt is kijelentette (már elmúlt négyszáz éves). Viszont visszalép a posztjáról, ha akad alkalmas jelölt. A királyválasztást is ő szorgalmazta, amire azonban idáig, a háború végéig várni kellett. Morflor apja mesélt róla, hogy valamikor régen volt ilyen, még az első Nagykomtúr előtt és elégé véresen végződött, már az első Nagykomtúr sem békében lett király. Nagy felelősség, kevés idő, méltó feladat, hogy apját büszkévé tegye.


11. Mester Zenész: Serbaal

Azt kérded, kedves, egyszerű barátom,

Mi mondható el rólam? Alásan,

Zengek én neked csodás rímeket

Hogy megtudd, ki lapul, e mosoly megett!

Harminc tél ide, vagy tán több is vagyon

Mikor két szemem e világra nyitom.

Apám a kis-nemes, Két fivér után,

Érkeztem én, kevéssé dalián.


Jó Anyám, tünemény, kedves, érzékeny

Halálát lelé, még nem voltam kilenc,

De éneke mindnapig elkísér, hosszan,

Szinte ő hallom minden dalomban.


Mivel én harmadik, voltam már, Apám

Földet, egy rögöt sem hagyhatott rám.

Ám, sorsomról úri mód gondoskodott,

Mert híres dalnoknak inasul adott.


Bejártam én a Mesterrel szerte,

Caragont, Veritont, egyszerű Derroent.

Dalra, etikettre, harcra ő tanított,

Rá még mostan is hálával gondolok.


Majd elszegődtem néhány éve már

Hazám, Caragon uralkodóját

Jó Nogarak herceget szolgálám

Hírrel segítettem, dallal vidámítám.


Loptam meg királyt, majd néztem rettenve,

A Yech'thai Mogamed miként gyilkolja le.

S fogadtam meg San-eth szent nevére:

Nem leszek többé bábú emberkézbe!


Hogy kérded, ki vagyok? A dal vagyok maga,

Mi füledbe ragad, babonáz hódítva,

Mágia vagyok, tőr az estében,

Bárd vagyok magam, Serbaal a nevem.


12. Katakombák kulcsának őrzője: Samael Deloren

- Azt kérded, hogy lettem a katakomba őre, ülj csak le, elmesélem.

Samael Deloren a becses nevem és a Pór nemzetből származom. Életem javában Derroen Hercegét védelmeztem és népét szolgáltam. A háború Veritonnal viszont mindent megváltoztatott. A vereség óta nem találom a helyem és Hercegemnek sem volt rám többé szüksége. A háború után még egy ideig Darsanban maradtam és igyekeztem fenntartani magam. Szerencsére fegyveremhez jól értettem... tulajdonképpen csak ehhez értettem, így zsoldos munkákból kerestem meg a napi betevőm. Szörny és embervadászatból éltem és temérdek kalandban vettem részt. Így jobban belegondolva, nem is volt olyan rossz élet. Egy ilyen küldetés alatt ismertem meg egykori csapatomat is, akik egy bizonyos kazamatát kerestek, itt az Oázis közelében. Egy darabig csak a vezetőjük voltam, de idővel a társukká váltam. Hosszas keresgélés után rátaláltunk a kazamatára is, amit egy igencsak fura alak őrzött. Biztos, hogy nem helyi volt, inkább olyan hasonszőrű, mint mi. Fura próbák elé állított minket és inkább hátráltatott, mint segített küldetésünkben, de hát nyilván ez volt a dolga. A lényeg az, hogy elég irritáló egy alak volt és egyszer elpattant a cérna... odacsaptam neki és többet nem mozdult. Ekkor éreztem, hogy mintha a lelkem kiszakadt volna testemből és egyé vált a kazamatával. Pedig a történetek szerint az őrt nem lehet megölni, ez meg mégis ott feküdt holtan, de már nem volt mit tenni, így jártam. Nem igazán erre vágytam, amikor ide érkeztem, nem akartam őr lenni, de a kazamata mégis engem választott. Segítettem társaimnak, hogy ne távozzanak üres kézzel, majd búcsút vettünk egymástól. Azóta is hűen őrzöm a katakomba kincsét és csak a rá érdemeseknek segítek, hogy megleljék, amit keresnek.

- Jut eszembe... kövess. Elvezetlek a bejáratig és meglátjuk, érdemes vagy-e a segítségemre.